(Kérdező) -Nem elég az hogy jól alakulnak a dolgok?
-Mindig több kell nem igaz? Ez egy emberi tulajdonság.
-De te hangsúlyoztad , hogy hamarosan csatlakozol a bandához valamilyen úton módon. Most pedig bántod őket a lépéseikért.
-Igazad van teljesen érthető a dolog, de az utóbbi időkben annyira felzaklattak a csatlósok akik előttem ugrándoznak, ingyen és bérmentve a segítségemért cserébe csak annyit kaptam hogy üljek székre vagy valami ilyesmi. Nem igazán szeretem az ilyes fajta kapor szószt. Elrontottam a gyomrom vele. Van amit eltökéltem, hogy nem szeretnék segíteni színpadra állni senkinek, addig ameddig én nem állok ott.
Maximum egyetlen embernek. Az csak és kizárólag az akinek hamarosan egyedülálló nagy lemeze lesz. , és az aki leültet az ne állhasson a szuperszínpadon. Ilyen könnyen ne! Főleg úgy hogy a helyemen áll a kis ****.
Kérdező: -Marhára szuper a fölhozatal mondhatom.
-Várj, engem szemen is köpnek. Nem csak nevetnek rajtam, ... komolyan is vesznek.
-Szerintem ha az élet ilyen egyszerű volna akkor a világ nem itt tartana ahol tart. Most azonban ott tartunk, ahol az ókorban.
Görcsösen küzdök ahelyett hogy hátradőlve nézném a meccset. Eközben engem is s**be****** a kutyák és velem együtt azokat is akik
kénytelenül menetelnek a saját vesztükbe. Mindezt azért mert nem veszik észre a valóságot. Azt ami ott van az orruk előtt, egy aprócska elsikkadt részletben.
Ezek a gyerekek képesek letolni a vezérüket is a trónjáról azért hogy a siker zálogát megbillogoztassák.
Ott a kalapács aki a kovácsműhelyben a szerszámok fő kelléke. Ott a Bill aki egy trónörökös a blues zenében, ott vannak a többiek.
De hol vagyok én? vagy hol a fenében van a Závodi Janó vagy a többiek? Remélem hogy a büdös életbe nem kell fölállnunk erre a rettenetesen büdös és koszos színpadra ahol a f**lé csorog és nem a könnyeim. Inkább a füstös kocsmákat választom.
Isten látja lelkemet. Végszóra ez jó lett volna éppen de még annyit, hogy ezt a történetet én nagyon le szeretném zárni és nincsen kedvem tovább foglalkozni tehetségtelen bunkókkal mert én lettem kikészítve, az én bőröm vitték vásárra teljesen ingyen.
Eközben engem és minket vasvillával kergetnek és megaláztak éveken keresztül a szó legszorosabb értelmében. Nem való a színpadra egyik majom palánta sem. Elmehetnének a fenébe és az egész kőbányai könnyű zenei stúdió számos diákjaival együtt. Tisztelet a kivételeknek...
Itt ma már mindenki művésznek mondható és ez nagyon nincs rendben, minden a pénz lett ahogy a Lukács mondta.
Én pedig üldözöm azokat akik ezt tartják ma kézben. Egytől-egyig mindenkit és üldözni is fogom őket ameddig egy csepp vér még csörgedezik bennem, vagy ne legyen a nevem ugyancsak Béla A Radics utódja... akár a Potter-ből A Mardekár Malasar ük-ük-ük unokája.
Úgy érzem belém szállt Béla szelleme és velem együtt üldözi azokat akik egy lúzerként néznek rá a mai napig is. Elvégre egy lúzernek nem állítanak szobrot. Nem igaz?